Rubens, Van Dyck és a flamand festészet című tárlat

Lépten nyomon a városban színvonalas plakátok hirdetik a gyönyörű és elegáns Brigida Spinola-Doria márkiné képmásával a Szépművészeti Múzeum október végén nyílt kiállítását.

Rubens, Van Dyck és a flamand festészet című tárlat szervezői a kiállítás képeit tematikusan csoportosították, hogy átláthatóbbá tegyék a gazdag képanyagot. Az első részben azokat a helyszíneket és társadalmi körülményeket mutatják be, ahol és amelyben a flamand festőiskola létrejött. A második terem képei rávilágítanak, hogy miként változott a flamand iskola mestereinek festőtechnikája itáliai utazásaik és tanulmányaik hatására. A képeket magyarázó szövegek bemutatják azokat a módszereket, amelyeket átvettek az itáliai mesterektől, mint például a fény-árnyék használatát, vagy az emberi alakok klasszikus ábrázolásának módját, vagy akár a meleg tónusok alkalmazását. A következő nagyobb egység a bibliai és mitológiai történetek gyűjteményét tartalmazza. Ennek a szekciónak számomra a legkülönlegesebb darabja/párja A jóslat kinyilatkoztatása című, arany és ezüst szálakkal szőtt hatalmas falikárpit és a vázlatul szolgáló eredeti festmény, amely már méretével is lenyűgöz (391 X 500 cm). Az egymás mellé helyezett festményt és falikárpitot a nézőnek hátra lépve, bizonyos távolságból kell szemlélnie, hogy a látvány befogadhatóvá váljon. A festmény színei hangsúlyosabbak, és kompozíciója a kárpitéhoz képest tükörképes, aminek az akkoriban elterjedt szövéstechnika volt az oka.

Savery egzotikus Virágcsendélete tetszett leginkább a csendélet szekcióban, amely átvezetett a legimpozánsabb terembe, az egészalakos portrék termébe.

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy mire a látogató eljut az utolsó szekció termeihez, már kellően elfáradt, rengeteg élmény és benyomás érte. Külföldi kiállításokat látogatva tapasztaltam, hogy a kiállítótermekben elhelyezett ülőalkalmatosságok, vagy akár a termek bejáratához készített összecsukható mobil székek mennyivel kellemesebbé teszik a képek előtt töltött nézelődést, és meghosszabbítják a műélvezetre szánt időt. Amikor ilyen nagyszabású, sok képet felvonultató kiállításról van szó, a műalkotások előtt álldogálva bizony jólesne a látogatónak néhány percre leülni, amire csak 1-2 teremben akad szűkösen lehetőség.)

Az önarcképek és portrék termében elsősorban Peter Paul Rubens tanítványának, Anthonis Van Dyck-nak az akkori fényűző élet szereplőit bemutató képei vannak kiállítva. Megrendelői elsősorban a városi arisztokrácia tagjai voltak, akik maguk, illetve családtagjaik megörökítésére adtak megbízást. A megfestett modellek általában nem szokványos életet éltek. Stuart Mária Henrietta esküvői portréja például sokat elárul a kor szelleméről, a társadalmi elvárásokról. A látogató joggal teszi fel a kérdést, hogy jól járt-e azzal Stuart Mária Henrietta, hogy arisztokrata család sarjaként látta meg a napvilágot? A fent nevezett kislány I. Károly angol király lánya, a portré készültekor 10 éves volt. Esküvője alkalmából állt modellt Van Dycknak, az elismert udvari festőnek. Az érzékletesen, aprólékosan megfestett koráll színű brokátban, drága ékszereket viselő hercegnő ujján jegygyűrűt visel, amit az akkor 14 éves férjétől, II. Orániai Vilmos hercegtől kapott. A 10 éves élettel teli, méltóságteljes Mária Henriettát a mester nem életkori sajátosságainak megfelelően ábrázolta, hanem egy fontos politikai frigy résztvevőjeként. A festmény tavaly decemberben a Christie's aukciósház árverésén kalapács alá került, és 2,1 milliárd forint értékben a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe került.

Kiállításokon mindig szoktam audio guide-ot bérelni, mert úgy vagyok vele, hogy sokkal kellemesebb a képeket nézve hallgatni az ismertetőt, mint a képek melletti apró betűs szöveget silabizálni. A kiállítás képi anyagát támogató szövegrészek érdekesen, informatívan vannak összeállítva. Például nekem újdonság volt, hogy Rubens barokk festményeinek telt, mezítelen női idomainak megformálásához leginkább férfiakat mintázó ókori szobrokat, vagy azokról készült rajzokat tanulmányozott. Vagy például nagyon izgalmas volt arról hallani, hogy a nagy mesterek, mint Rubens és barátja, a szintén festőfejedelemnek számító id. Jan Brueghel miként dolgoztak egy-egy közös képen (Ausztriai Albert főherceg portréja, A három grácia).

A barokk festmények drámai hangulata és látványvilága, mitológiai témaköre, testes nőideáljai nem feltétlenül állnak közel a mai kor emberéhez. Azonban a Szépművészeti Múzeumban bemutatott értékes és gazdag tárlat, a magyarázó/értelmező szövegekkel kiegészítve közelebb hozza a látogatóhoz ezt a 400 évvel ezelőtti világot.