La la land

amerikai romantikus vígjáték, zenés dráma, 2016

A húsvéti hosszú hétvégén az egyik kereskedelmi csatorna levetítette a Kaliforniai álom című szórakoztató, egész estés musicalt, amely a 2016-os Oscar díjkiosztón több díjat is megkapott.

A film rendezője Daniel Chazelle (34) egy igazán fiatal amerikai filmrendező, akinek a munkásságát egyáltalán nem könnyű ilyen vagy olyan kategóriába besorolni, hiszen a Whiplash című feszültséggel teli, igazán erőteljes első filmje teljesen eltér a lágyabb, könnyedebb hangvételűre szerelt második filmjétől a Kaliforniai álomtól (La La Land).A két filmben az egyetlen azonos dolog a jazz-nek, mint zenei stílusnak a szeretete, mindkét film története a jazz köré épül.

A musical Amerikában elterjedt, igen népszerű műfaj, amely szuggesztív, látványos előadásmódot követel meg, amelyre jó példa a film nyitóképe; a bedugult nagyvárosi autópályán autók között és autók tetején táncoló vidám, változatos etnikumú fiatal sokaság, az 50-es évek hangulatát idéző, citrom- és narancssárga, harsogó piros, tengerkék, olivazöld ruhákban, igazi fergeteges színkavalkád. A táncosok látványa, a dinamikus, vérpezsdítő aláfestő zenével összehangolt csapatmunkát mutat.

A történet azokról a fiatalokról szól, akik azért, hogy filmes vagy zenei karriert építsenek Hollywood közelébe költöznek, hogy a szórakoztató ipar nagy felfedezettjei legyenek. Az ambiciózus Mia (Emma Stone, aki ezért az alakításáért megkapta a legjobb női főszereplőnek járó díjat) filmstúdiók, filmproducerek hívását várja, hogy meghallgatásokon bizonyítsa színészi képességeit, addig pedig, amíg nem kap szerepet, baristaként keresi meg az albérletre valót. Sebastian (Ryan Gosling) tehetséges és szenvedélyes jazz zongorista, aki azon kesereg, hogy napjainkban egyre kevesebben értik és szeretik a jazzt, ezt a korábban olyan népszerű zenei stílust, így az igény is kisebb a jazz-t játszó előadókra. Sebastian életcélja egy saját klub létrehozása, ahol a műfaj nagyjainak az emlékét ápolja. Mia és Sebastian útjai többször keresztezik egymást mire rájönnek, hogy egy összetartozó párt is alkothatnak. Az évszakok múlásával azonban megjelennek kapcsolatukat nehezítő események; és bár álmaik megvalósítása érdekében kezdetben motiválják/inspirálják egymást, mindketten olyan munkát találnak, amely elfogadásakor végig kell gondolniuk, feladják-e az olyan nagyon vágyott és gondosan megtervezett karrierjük érdekében éppen alakuló, formálódó kapcsolatukat.

Egy fiatal életében az előmenetel és a párkapcsolat, illetve a családtervezés összeillesztése, pláne a vázolt körülmények között elég nagy kihívás. Mire hallgasson az ember ilyenkor; inkább az eszére vagy a szívére? A filmbeli szereplők választásra kényszerülnek, mert az amerikai show bizniszben, aki sikeres akar lenni, annak egy tartós kapcsolat megléte hátráltató tényező is lehet. Amikor beteljesülni látszik az álom, amelyért mindketten sokat küzdöttek (Sebastian állandó megbízást kap egy együttesben, Mia pedig megkap egy jelentős szerepet), akkor kiderül, hogy az álom újabb áldozatot kíván; természetesen egyéni döntés, hogy ki-ki elfogadja-e azt az árat, amelyért a sikert adják.

A film epilógusa 'milettvolnaha' jellegű. A meditatív, töprengő zárójelenet a Seb's-ben, Sebastian saját jazz klubjában, elégikus hangú lezárása a történetnek. A zongorán játszott szomorkás, a filmben kettejük kapcsolatát jelképező dallamok megszólalása, a lassú melódia, a képek, alakok sejtelmes megvilágítása, a meseszerű színek, mind az álomszerűséget sugallják, ettől lesz egyedi és hiteles a mosollyal megpecsételt búcsú.

A Kaliforniai álom precízen megírt forgatókönyve alapján lineárisan bontakozik ki a történet, valószerű Mia és Seb gondosan kidolgozott karaktere. Mindketten benne vannak a szerepükben; Mia határozott és céltudatos, a különböző szerepek megformálásához új és új karaktereket ölt magára, bosszantó és kellemetlen szituációkat visel el a castingok során célja megvalósítása érdekében. Sebastian kedves, jó megjelenésű, vonzó egyénisége az alapja vibrálással és feszültséggel teli kapcsolatuknak. Mia és Seb klasszikus hollywoodi álompárt alkot(hatná)nak.

Mindezeket összegezve, annak, aki kedveli ezt a műfajt a film egy kifejezetten szórakoztató mozi, hangulatos dialógusokkal, megragadó zenével; a nyitó képsor pörgő számától az elégikusabb számokig nagyon kellemes a hangzásvilága. Ajánlom a filmet a romantikus musicalek kedvelőinek, Emma Stone rajongóknak vagy Ryan Gosling fanoknak.