A kedvenc

ír-angol-amerikai történelmi film, 2018

A történet szerint Londonban vagyunk az 1700-as évek első évtizedében. Anglia, Skócia és Írország királynője Stuart Anna (Olivia Colman), a Stuart-ház utolsó uralkodója. A királynőt nem igazán érdekli a politika, az ország irányítása, a fényűző palotáján kívül rekedő nyomor és nélkülözés, vagyis a népe sorsa, de a Franciaországgal kötendő békemegállapodás kérdései sem. Életét végig kísérő tragédiák következtében egyensúlyát vesztette, befolyásolhatóvá vált. Gyengeségét, szeretetéhségét ki is használja kedvenc kegyencnője, gyermekkori barátnője, Lady Sarah (Rachel Weisz), aki az uralkodóval ellentétben szívesen vesz részt a politikai játszmákban, így Sarah a királyné bizalmasává és első számú tanácsadójává lesz. Szinte teljesen átveszi az irányítást az erőtlen uralkodótól mind az ország ügyeit, mind a palota belső dolgait érintően. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor megjelenik a palotában Abigail (Emma Stone), az eleinte jóságos, tiszta szívű, a palota falain belül munkát kereső tűzről pattant lány. Abigailnek jó szeme van ahhoz, hogy hamar felismerje a királynőhöz való közelkerülés, az erőtlen uralkodó meghódításának lehetőségét.

3 nő hatalomért és egymás szerelméért folytatott versengése a filmben hol drámai, hol megmosolyogtató. A kedvenc című filmben a férfiak inkább csak kiegészítő szerepet kaptak, statisztálnak az eseményekhez. A történet lineáris cselekményét olykor 1-1 váratlan cselszövés szakítja meg, mivel hogy a palota falai között folytonos az intrika, életveszélyes játszmák zajlanak, melyet hol az egyik játékos nyer meg, hol a másik. A játék tétje pedig nem más, mint a kegyvesztés.

A három női főszereplőt alakító színésznő igazi kiváló, egyenrangú partnerei egymásnak. 3 összetett személyiség, 3 bonyolult karakter.

Anna királynői lakosztályának egy részében, pontosan a királynő ágya mellett nyúlketrecek vannak, benne a királyné kedvenc nyulaival, amelyeket időnként kienged ketreceikből, játszik velük, egyiket másikat ölébe veszi, dédelgeti. Ezek a nyulak életének, emlékezetének részét képezik. Valós történeten alapul, hogy Stuart Anna 17 terhességéből sok vetélés és halva szülés után mindössze csak 1 fiúgyermeknek tudott életet adni, aki túlélte a csecsemőkort, azonban 11 évesen ő is életét vesztette. A 17 nyúl egyrészt 17 kedves kis állat, másrészt Anna királynő nyomorának, sorscsapásainak szimbóluma. Anna királynő karakterét az elmondottak figyelembevételével tudjuk értelmezni. A gyerekesen, olykor szélsőségesen viselkedő uralkodó, sokszor túlevéssel, fenyegetéssel akarja udvarhölgyei szeretetét, figyelmét kicsikarni.

Sarah, a titkos leszbikus szerető, a hűséges de kritikus bizalmas, aki egyben politikai tanácsadó is, ő higgadtan, visszafogottan képes döntéseket hozni, az udvarban töltött évek alatt kitanulta, hogyan fojtsa le indulatait, rejtse el igazi érzelmeit.

A palotába érkező Abigail pedig céltudatosan, eszközként bánik nőkkel, férfiakkal egyaránt, ügyesen tudja céljai érdekében manipulálni őket. Igazi udvari ember, akinek jó füle van a pletykák és intrikák meghallásához, és jó szeme a kedvező alkalmak felismerésére. Hogy a filmben Abigail személyiségét illetően karakterfejlődésről vagy visszafejlődésről beszélünk, ezt döntse el mindenki saját maga.

A film mindhárom nagyszerű és zseniális női szereplőjét nevezték az idei Oscarra, Olivia Colmant, mint Anna királynőt a legjobb női főszereplő díjára, a két udvarhölgyet Rachel Weiszt és Emma Stone-t pedig a legjobb női mellékszereplőnek járó díjra.

Yorgos Lanthimos görög rendező festette korkép elvarázsolja a nézőt. A palota pompás termei és gazdagon díszített folyosói, a súlyos enteriőr, a kosztümök és a rizsporos barokk parókák, olyan érzést keltenek, mintha egy pazarul díszített képeskönyv lapjait lapozgatnánk. Időnként a kamera halszem optikát használ, melytől a kép kicsit domborúan eltorzul, mintha egy 18. századi németalföldi festményt néznénk.

Bár ez a kosztümös film nem történelemkönyvnek készült, vannak benne hiteles motívumok, amelyek érdekességként szolgálhatnak. A film egyik kulcsjelenetében Anna királynő udvarhölgyei társaságában teázik; egyes történelmi források szerint Anna jelentősen hozzájárult az angol teakultúra kialakításához. A film egy másik részében forrócsokoládét isznak, amely italt állítólag először Anna háziorvosa készített, ő kevert ugyanis először a tejbe csokoládét.

A görög rendező csábításról, hatalomvágyról, hiúságról és az önös érdekek előtérbe helyezéséről szóló filmje A kedvenc című 10 Oscar jelölést kapott. Eszköztárát tekintve a film valahol a művészfilm és a közönségfilm határán helyezkedik el, ezzel kicsit megnehezítve a csak egyszerű, könnyed kikapcsolódásra vágyó mozilátogató dolgát.