A férfi, aki mindig a váratlanra készült: Robert Capa
Kissé elmosódva - Emlékeim a háborúról
Park Kiadó, 2018
Friedmann Endre kalandos élete már ifjúkorában elkezdődött, amikor is 1931-ben közvetlenül az érettségi után baloldali tevékenysége miatt kiutasították az országból. Berlinbe ment újságírást tanulni, majd egy fotóügynökségnél sajátította el a fotózás szakmai alapjait. Az ügynökség Koppenhágába küldte, hogy felvételeket készítsen a dán diákoknak előadást tartó Trockíjról, és bár a riport jól sikerült, nézetei és zsidó származása miatt Hitler hatalomra jutása miatt Németországból is menekülnie kellett. Következő állomás Párizs volt, ahol Montmartre-on, a művész negyedben az írók, festők között barátokra lelt, és ahol megismerkedett Gerdával, szerelmével, akivel a továbbiakban együttesen zsonglőrködtek pénzügyeikkel. Megalkották a hírneves és nagy sikerű amerikai fotóriporter, Robert Capa alakját, és hősünk ekkor nevet váltott. A szerkesztőségek lelkesen átvették és közölték a titokzatos fotós képeit. Capa mindössze 23 éves volt, amikor kiküldött háborús újságíróként szenvedélyes tudósításokat küldött a spanyol polgárháborúról, akkor készült a spanyol milicista halála című híres fotográfiája is. Egész életében kiheverhetetlen fájdalomként élte meg társának, a szintén fotóriporter Gerdának értelmetlen halálát, elvesztését az egyik spanyolországi harctéren. Capa akkreditált újságíróként tudósított a második világháború számos csatájáról, és bár elsősorban mint nagyszerű fotóst tartjuk számon, nagyon élvezetes stílusban is írt, és a világsajtónak küldött riportokban a képek és a szövegmagyarázatok erősítették egymást. 1954-ben Indokínában a Life magazin számára készített képeket, amikor munka közben aknára lépett és meghalt.
Kissé elmosódva című önéletrajzi regénye 1942-től a háború befejezéséig követi a II. világháború eseményeit. Capa könyve nem kor dokumentumnak, hanem filmes forgatókönyvnek készült. Írója igazi nagy mesemondó, aki kalandjait mulatságosan, közvetlen, könnyed, laza stílusban tárja az olvasó elé. Érdekesen oldja a feszült háborús légkörben zajló eseményeket, párbeszédeket önironikus, fesztelen hangvételével. Humoros beszólások jól ütemezett időzítésével, élőbeszédszerű közvetlen stílusával a szívfacsaró történetek is mosolyra késztetik az olvasót. A háborús légkör feszültségét oldandó mindig akadt ürügy a barátokkal, a bajtársakkal 1-1 hangulatos koccintásra, például egy új katonai egyenruha megünneplése okán. Fényképszerű leírásaival érzékelteti a háború 1. frontvonalában zajló történéseket, egy-egy izgalmas harci helyzetet megörökítő kép kedvéért még ejtőernyős ugrásra is vállalkozik. Haditudósítói beszámolóit tartalmazó regényét egy szórakoztató szerelmi szállal szövi át.
A könyvbe a szöveget kiegészítendő vagy alátámasztandó Capa 100, a háborús helyszíneken készült fényképe is bekerült. A kalandvágyó, vakmerő haditudósító nap mint nap készítette a csaták feszültségét, drámaiságát megmutató fényképeit, a képeken látszanak a szétbombázott városok, falvak, utcák. Capa jó ízléssel fényképezte az érzelmeket és az indulatokat is, például a fogságba ejtett megtört német hadifoglyokat, vagy a tunéziai homokdűnék között feszülten várakozó amerikai hadsereg gyalogoshadosztályának katonáit, amint várják a német csapatok feltűnését, vagy a helyi lakosság tevékenységét vagy akár a felszabadító szövetséges katonákat üdvözlő párizsiak boldogságát. Volt, amikor a pusztulást fotózta, volt, amikor a győzelmet, volt hogy a kettő ugyanazt jelentette. A hadszíntereken készített példátlan erejű háborús képei tekercseit futárpostával küldte a sajtórészlegen keresztül a cenzorokhoz, majd ők tovább a szerkesztőségeknek. A gyors továbbítás jelentősen növelte a képek értékét. Capa fényképei arról szóltak, hogy vakmerően ott volt a történések közelében, így tudósításai révén az otthonmaradóknak is képe lett az eseményekről, hős fiaik küzdelméről.
A könyv legerősebb, legizgalmasabb fejezete a D-nap leírása, a normandiai partraszállás a szövetségesek oldaláról; tudósítás a pokol kapujából. Capa a golyózápor közepette csak fotózott és fotózott, majd filmet cserélt és fotózott tovább. Aznap készült a második világháború egyik ikonikus képe a normandiai partraszállásról, amelyen kissé elmosódottan látunk egy amerikai katonán rohamsisakban, amint a tengerből, a már korábban elsüllyesztett hajóroncsok díszletei előtt kikúszik a partra.
"Hét nappal később értesítettek, ... hogy a képeimnél jobbat senki nem csinált a partraszállásról. De a sötétkamrában dolgozó technikus izgalmában túl forróra kapcsolta a szárítót, úgyhogy az emulzió a londoni irodavezető szeme láttára olvadt le a filmről. Így aztán 106 felvételemből mindössze csak nyolcat tudtak megmenteni. "
Ajánlom a könyvet, a történelem iránt érdeklődőknek, vagy a laza, Rejtő Jenő-i fordulatokban bővelkedő leírások kedvelőinek, a fekete-fehér fényképeken elmélázni szeretőknek vagy a Robert Capa írói munkásságát megismerni akaróknak.